"Mentsük meg a csajokat!"

Tehát az előzmények röviden: anorexia és bulémia. A gyógymód: önmagam szeretete, melynek része az evés szeretet is. De mi köze mindennek a négy hónap vegánsághoz? Szerettem volna adni magamnak egy olyan kihívást, ami több fronton is jót tesz. Velem és a környezetemmel is. Ezekről röviden:

ÖNFEGYELEM és ÖNISMERET

Kiegyensúlyozott és termékeny mindennapokra törekszem - de tudjuk milyen az élet, van, hogy valami közbejön. Feszült, szorongó vagy pánikolós állapotban még mindig az evés az elsődleges eszköz, amit használni tudok: sokat eszem vagy semmit sem eszem, attól függően, éppen milyen hatások érnek. Ismersz még ilyen embert? Kíváncsi vagyok, hány nő (és férfi!) vallaná be magáról, hogy érzelmi evő. Amikor lehangoltságból nyúlnék a nagykanál után, szigorúan felteszem magamnak a kérdést: tényleg szükséged van erre? Zsír és szénhidrát érkezhet, nem kis mennyiségben - örülni fog neki a tested? A válasz számtalanszor egy nagy NEM, és bár csapom is befelé a hűtőajtót. De senkinek sem lehet minden alkalommal elég lelkiereje…

“OKÉ VAGYOK ÍGY IS” TESTKÉP

Félelem és reszketés a mérlegen… és a próbafülkében, a strandon meg persze a konyhában is. Ugyanis ha elhagyom az ideális testsúlyom (57-58 kg, fyi apukám szerint “túl sovány”), kényszert érzek rá, hogy meghúzzam a vészféket és ne egyek. És ami még rosszabb, ez a “hogyan dobjak le másfél kilót?” válik életem elsődleges problémájává. Megtalálom a hozzám hasonló gondolkodású (és testalkatú) embereket, és jól kipanaszkodjuk magunkat: “elkezdett szorítani a kedvenc farmerem, úristen, de undorító lény vagyok”. Tudom, hogy ez a valóban túlsúlyos embereknél bicskanyitogató lehet. És azt is, hogy más, nálam boldogabb nők a plusz másfél kiló problémáját a maga helyén tudják kezelni - valahol a befizetésre várok csekkek és a lepattogzó körömlakk között.

EGÉSZSÉGÜGYI OKOK

A gyerekkor és az ifjúság nálam is eseménytelenül telt. Mármint egészségügyi szempontból. Aztán amikor az ember lassan már tényleg felnőtt (közeledik a 3X), valahogy a teste is változni kezd: hisztissé és kiszámíthatatlanná válik. És affektálóssá, jönnek az allergiák, a szörnyű másnapok (és harmadnapok…), a nyikorgós reggelek… Felnyögnék, hogy hé ez nem ér, de már megint fáj a torkom és nyúlok a gyógyhatású készítmény után. 28-29 éves korom körül valahogy kezdtek megszaporodni a betegszabik. Negyedévente ágynak estem, minden menstruáció előtt volt valami nyavajám. 2016 januárjában csináltattam egy vérképet. Hát, több csillagozott érték lett rajta, mint szerettem volna... Változtatnom kellett: megérkezett az életembe a cleanfood, és nem is eredménytelenül. Egészségesebb és tevékenyebb lettem, megszűntek a bosszantó nyűgök és a bőröm is elkezdett hasonlítani egy élő ember bőrére. Láttam, hogy kevesebb méreganyaggal és több tápláló étellel valóban jobban működik a testem. A vegán élet egy következő szintje a tudatos táplálkozásnak - meglátjuk, hogy működik.

ETIKAI (vagy mi)

Ez egy személyes kihívás és egy személyes blog, aminek nem az etikai okok vannak a fókuszában. De néhány szóban mégis muszáj írnom erről - később talán jobban kifejthetem. Sajnálom azokat az állatokat, akik már generációk óta szenvednek, csak azért, hogy én kényelmesen elsattyoghassak a legközelebbi boltba, vehessem, vihessem majd zabálhassam őket. Nem a háztáji kotlósokról vagy a ridegtartásos szürkemarhákról van szó. Nekik legalább van élük, mielőtt mennének a levesbe. Hanem az ipari állattartásról és a vágóhidakról. Antibiotikumok, tápszerek, ketrecek és alvadt vér. A pénzem vélemény, és én nemet mondok ezeknek az állatoknak a szenvedésére. Lásd a poszt képét, aminek a „Mentsük meg a csajokat!” címet adtam.

ÖRÖKÉLET
Szeretek enni, írni és fotózni. Végre beszélhetek egy kicsit magamról és munkálkodhatok egy jó kis célért - tud valaki ezeknél jobb terápiát?