"Örökké szeretni foglak!"

Ahogy egy sportoló készül a versenyre, úgy készülök én is erre az életmódbeli kihívásra: rotyogott már vegán étel a tűzhelyemen, és előre száműztem néhány dolgot az étrendemből. Idáig ezek boldoggá tettek, de a szigorú vegán élet – egyelőre – aggodalommal tölt el. Milyen lesz lemondani néhány kedvencemről?

TOJÁS

Talán a legfontosabb ezen a listán. A legkedvesebb egysejtűm, már ha az étkezésről van szó. Imádom számos formájában: lehet ötperces vagy kemény, jöhet krémként vagy salátába, töltöttként, omlettként, frittataként vagy a nehéz reggeleken rántottaként. És tojás nélkül a lecsó is szomorú… Meg a palacsinta is!!! Szóval lehetlennek tartom, hogy január elsejétől se ...

Oké, négy hónapig nem eszem majd néhány liblingemet - nem nagy ügy. De ez a kihívás tartogat még valódi kihívásokat. És most nem az alapanyagok beszerzésére (ami 2016-ban már könnyű feladat, lesz is erről szó) vagy a négy havi non-stop főzőcskézésre gondolok. Ezek a parák társasági eseményekkel és a testemmel kapcsolatosak! Viszont nagyon elszánt vagyok, és ha lesznek is botlások, úgy tisztességes, hogy róluk is beszámolok itt a blogon - hiszen ez egy igazi emberkísérlet!

Szeptemberben három esküvő

Kell ennél többet szólani? Más ember esküvője nem az étkezési kihívásokról, hanem az ifjú pár szerelméről szól. Ilyenkor nincs helye a “Nem tudtad, hogy vegán vagyok, ne hadonássz nekem ezzel a büdös hússal!” ...

"Mentsük meg a csajokat!"

Tehát az előzmények röviden: anorexia és bulémia. A gyógymód: önmagam szeretete, melynek része az evés szeretet is. De mi köze mindennek a négy hónap vegánsághoz? Szerettem volna adni magamnak egy olyan kihívást, ami több fronton is jót tesz. Velem és a környezetemmel is. Ezekről röviden:

ÖNFEGYELEM és ÖNISMERET

Kiegyensúlyozott és termékeny mindennapokra törekszem - de tudjuk milyen az élet, van, hogy valami közbejön. Feszült, szorongó vagy pánikolós állapotban még mindig az evés az elsődleges eszköz, amit használni tudok: sokat eszem vagy semmit sem eszem, attól függően, éppen milyen hatások érnek. Ismersz még ilyen embert? Kíváncsi vagyok, hány nő (és férfi!) vallaná be magáról, hogy ...

"Én <3 természet"

Számomra is ijesztő, de idén ünnepeltem a 30. születésnapomat. Ez a kedves kis fordulópont elgondolkodtatott, mi tette az én eddigi életemet különlegessé, és rá kellett jönnöm, hogy nagyjából semmi - leszámítva azt, hogy 14 éves korom óta viharos kapcsolatban állok az étkezéssel.

Biztosan ismered Catullus versét, az Odi et amo-t: gyűlölök és szeretek... - nos, ha az evésre gondolok, nálam mind a két érzés pipa.  Kérded tán, miért??? , hiszen az evésnél természetesebb tevékenység és örömforrás kevés van, és szélsőséges érzéseket ugyan kiválthat - de hogy  ezt  a kettőt, egyszerre?

Kamaszként az anorexiával és a bulémiával is volt dolgom. Aki hallott róluk, az tudja, hogy beteg minden ...

"Ezt rátok!"

Madarat tolláról, embert tányérjáról.

Volt már előttem tányér telepakolva és üresen.
Ételek, amiket valójában nem is szerettem – és ételek, amiket bár nem szerettem volna annyira!
Nemrég összetörtem ezt a tányért, most pedig a Ti segítségetekkel szeretném összeragasztani a cserepeket.
Önismereti okokból négy hónapig vegán leszek. Tartsatok velem!

Fyi: a blogon minden fotó saját és nem nyúlom le senki ötletét, de ha mégis, azt jelezni fogom!